Iskolánk története

Lőrinciben az alapfokú oktatás 1871-ben indult 120 tanulóval, 1 tanteremmel és egy tanítóval. A következő évtizedekben a közigazgatásilag idetartozó Pernyepusztán, Selypen, Vörösmajorban és a mai erőműi városrészben jöttek létre az elemi iskolai oktatást szolgáló intézmények. A második világháború után az ötvenes évek második felében épült meg az akkor még gimnáziumként funkcionáló iskola Selypen, majd a Mátravidéki Erőműnél. Ezek az épületek akkor korszerűnek számítottak és megfeleltek a 20. századi követelményeknek.

A lőrinci településrészen az elavult régi iskolaépületben zajlott az oktatás egészen a hatvanas évek közepéig. A jelenlegi Szabadság tér 18. szám alatti épület tervezése 1963-ban indult, építési munkálatai 1966-ban kezdődtek. Országszerte sok helyen épültek hasonló iskolák a MOT.1.3.-30/60. számú típusterv alapján. Végül 1967. szeptember 9.-én avatták fel a kétszintes, nyolc tantermes épületet, amely már kezdetben is szűkösnek bizonyult. Ezért a mára már elbontott régi iskolaépület még sokáig szolgált napközi, ebédlő és informatika terem céljaira.

Az iskola legnagyobb helyisége a mindössze 162 négyzetméter alapterületű tornaterem, a testnevelés órák, délutáni sportfoglalkozások és különböző rendezvények színhelye. A mai elvárásoknak sajnos már nem felel meg a mindennapos testnevelés bevezetése és a megnövekedett tanulólétszám miatt.

A megyében elsőként rendelkezett az iskola természettudományos előadóteremmel, amelynek ünnepélyes átadása 1976 novemberében történt. A kilencvenes évek végére a berendezés elavulttá vált, így átalakításra került.

Az intézmény évekig a térség bázis iskolája volt magyar nyelv és irodalom tantárgyakból Dr. Szelei Béláné szaktanácsadó szervező munkájának eredményeként. Az iskolai könyvtár az ismeretszerzés és kikapcsolódás igazi fellegvárának számított ekkortájt.

A település sajátos szerkezetéből adódóan 1995-ig három iskolát működtetett A képviselő testület akkori döntése alapján az erőműi iskolát bezárták, a lőrinci és selypi intézményeket összevonták és közös igazgatás alá helyezték.

1997. május 30.-án az összevont intézmény pompás ünnepség keretében felvette Hunyadi Mátyás nevét. Névadónkról azóta is megemlékezünk a Mátyás –napi vers-és prózamondó versenyeken. 1999 óta működik iskolánk alapítványa, amely a Hunyadi Mátyás Általános Iskoláért és Tanulóiért nevet viseli. Az elmúlt közel két évtized során az alapítvány jelentősen támogatta az iskola technikai korszerűsítését és minden tanévvégén biztosítja a Hunyadi-Díj plaketteket és a vele járó anyagi elismerést legkiválóbb tanulóink számára.

A 2002-2003-as tanévben kerültek kialakításra a színvonalasabb idegen nyelvoktatást szolgáló nyelvi laborok, amelyeket később a 2009-es TÁMOP pályázat révén számítógépekkel is felszereltek. Az iskola ekkor jutott a ma is használatos interaktív táblákhoz.

A 2011-12-es tanév újabb komoly szerkezetváltást hozott iskolánk életében. Az alapfokú oktatás mellett azóta folyik nálunk igen színvonalas zenei és grafikai képzés, ami nemcsak a város, hanem a környék érdeklődő diákjai körében is igen népszerű.

1967-1973 között az „új iskola” életét elindító igazgató Papp Béla volt, akit két évre Tamás Istvánné követett az intézmény élén. Pádár Dénesné 22 évig tartó színvonalas vezetői tevékenységgel alapozta meg az iskola jó hírnevét. Királyné Zólyomi Erzsébet több, mint másfél évtizedes vezetése alatt az Apáczai Kiadó bázis iskolájaként a térség egyik legjobb oktatási intézményévé váltunk. A 2016-17-es tanévben a Lőrinci Hunyadi Mátyás Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola vezetését Bakosné Vörös Andrea vette át. Megtartva a jól működő hagyományokat új kezdeményezésekkel, a tantestület aktív közreműködésével látott hozzá a 21. század elvárásainak megfelelő iskola kialakításához.

Az utóbbi idők legjelentősebb beruházása az iskolai menza új épületének kialakítása volt.

A rövidesen sorra kerülő átalakítás és korszerűsítés után a több, mint 60 éves selypi és a 2017-18-as tanévben ötven éves fennállását ünneplő lőrinci épület megújulva várja majd városunk tanulóit.

Vereb István
munkaközösségvezető

A győztes mosoly az új iskolának szól

Nincs számtan és kémia szakos. Kémiai és fizikai előadó modern szertárral már van. Pedig ez sem csak úgy lett máról holnapra, sőt az új lőrinci iskola, amelynek első napjáról számolunk be, az egyetlen iskola a községben. Persze, azelőtt is volt két régi épületben és úgy számolják, hogy a petőfibányai, a selypi és az erőműi iskola mellett ez a negyedik általános iskola, de a többi az megint más — ez itt az az új, világos, korszerű épület a valódi lőrinci iskola.

Szeptember 1-én hajnali öt órakor nyitotta kapuit. A négy hivatalsegéd és néhány áldozatkész szülő az utolsó simításokat végezte el és kitakarítottak. Természetesnek vették, hogy segítenek. A falu régi vágya, az évek óta tervezett iskola, végre megvalósult, s a szülők nem nézték a fáradságot, több mint százan vettek részt az építkezésben. A hivatalsegédek nem tartották be a nyolcórás munkaidőt, áldozatot vállaltak, többet dolgoztak. Kilenc órakor érkeztünk. Előttünk három fiatal tanárnő és egy tanár halad.

Régi ismerősömet fedezem fel az egyik tanárnőben: az idén végzett Egerben magyar-történelem-orosz szakon: Molnár Ilona.

„Ötödikes osztályfőnök leszek. Nagy szerencsém van, hogy ilyen iskolában kezdhetek. Itt minden korszerű...”

Bemegyek az osztályába. A tábla mellett tv — a nagyvilág, a modern pedagógiai módszerek, mintaórák, ezt sugározza majd a tv ebben a kis ötödik osztályban, Lőrinciben.

Az igazgatónak, Papp Bélának nemcsak egyszerűen egy modern tanintézmény ez az épület, hanem több éves vágyainak megtestesítője is. Örömét, megsokasodott energiáját alig tudja palástolni.

-        Nyolc tantermünk van, két műhely és egy előadóterem. 360 az iskola létszáma. Csupán egy osztályban lesz váltott tanítás. Amit itt lát, az négy és fél millióba kerül. Egymilliót a község adott.

-        Nehéz beindítani egy új iskolát?

-        Nehéz? Könnyebb, mint a régiben tovább tanítani. De azért nehéz. Még nem teljes a felszerelésünk... és az ember mindent másképp akar csinálni itt az újban.

Aztán mosolyog. De ez a mosoly nem csak az új iskolának szól, hanem a győztes mosolya is. Ugyanis sem a járás, sem a megye nem számolt azzal, hogy az új tanévre kész lesz ez az iskola. Fél tíz. Tanévnyitó ünnepség. Legalább annyi a szülő, mint a gyerek. Az igazgató felsorolja azokat a szülőket, akik részt vettek az iskola építésében — például Kovács Istvánnét, Szabó Lajost, Baranyi Józsefet. Aztán megindul az áradat Bemutatkozik az új iskola. A fiúk izgatottan rohannak a tornaterem be, bámulják az öltözőt, a tusolókat. Az osztálytermekben felgyújtják a villanyokat: - 1200 wattos a fényesség — mindenhol hat, egyenként 200 wattos izzó az osztályokban.

Az igazgató beszédéből:

„Vigyázni kell az iskolára. Ha már mindenhol parkett van, akkor fogadjuk meg azt, hogy mamuszt húzunk a cipőnkre, csak ezekkel lehet majd belépni az osztálytermekbe. „

Az első osztály. Az első nap. Az új iskola első osztályának első napja. Csonka Mária tanítónő felolvassa a névsort. A kicsik mosolyogva állnak fel, ha meghallják a nevüket, Nem csodálkoznak semmin. Nem ismerték a régi iskolát, tehát nem lepődhettek meg ezen az újon. Aztán amikor búcsúzunk, ezt mondja az igazgató:

„Képzelje, van már számtan-fizika szakosunk. Most kaptuk.”

B. Gy.

Forrás: Hungaricana.hu – Heves Megyei Népújság, 1967 szeptember 3.

 

Iskolatörténet (1995-2016) intézményvezető szemével

Lőrinci város sajátos település-szerkezetéből adódóan 1995-ig három általános iskola működött. A Mátravidéki Erőmű lakótelepen az 1. Sz., a központi település részen a 2. Sz., a selypi városrészen a 3. Sz. Általános Iskolában tanulhattak a tanköteles korú gyerekek. Az összevonást megelőző utolsó (1994/1995.) tanév adatai alapján az 561 tanulóból a 2. Sz. iskolában 253 tanuló, 14 osztály volt.

1995. szeptember 1-jétől a Mátravidéki Erőmű lakótelepen az általános iskolai oktatás megszűnt, s a másik két iskola közös igazgatóság alá került. Így az 1995/96-os tanévtől egy általános iskola működött két telephellyel. A tanulók (518 fő) elosztása akkor így alakult: a Szabadság téri épületben 357 fő (16 osztály), míg a Temesvári úti épületben 161 fő (8 osztály) volt. A székhely iskola zsúfoltságának megszüntetése érdekében az 1997/98. tanévtől 3 osztály áthelyezésre került. Az iskola tanulóinak száma ekkor 497 fő volt, s minden évfolyamon 3 osztály volt.

1997-ben az intézmény nevet választott: Hunyadi Mátyás Általános Iskola. Színpompás névadó ünnepségen a két telephely tanulóinak közös műsora és az azt követő hét programjai is az összetartozást szimbolizálták.

1998. januárjától önállóan működő és önálló gazdálkodó jogkört kapott az intézmény.

A 2011/2012. tanévtől az addig önállóan működő Városi Zeneiskolát beintegrálták a Hunyadi Mátyás Általános Iskolába, s az önálló gazdálkodási jogkör is megszűnt.

A 2011/2012. tanévtől: Hunyadi Mátyás Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény (többcélú, közös igazgatású közoktatási intézmény) az iskola neve. Ebben a tanévben 17 tanulócsoportban 416 tanuló, a művészetoktatási intézményegységben 97 növendék oktatását – összetételét és szakmaiságát tekintve is - stabil tantestület látta el.

Egy kis visszatekintés a szakmai munkába

1998-tól az Apáczai Tankönyvkiadó egyik bázisiskolája lett az intézmény, ennek keretében számos – tankönyvszerzők által is - bemutató óra megtartására került sor, melynek célja a pedagógusok módszertani kultúrájának fejlesztése volt. Mindezek mellett színvonalas előadások részesei voltak a részt vevők. Ezek a szakmai napok népszerűek voltak a környező iskolák pedagógusainak körében is.

1999. a „Hunyadi Mátyás Általános Iskoláért és Tanulóiért Alapítvány létrehozása. Az éveken keresztül sikeresen megrendezett alapítványi báloknak és támogatóknak köszönhetően milliós nagyságrendű fejlesztéseket tudtunk megvalósítani.

2003-ban a Comenius I. minőségbiztosítási program keretében az iskola elnyerte az Oktatási Minisztérium „Partnerközpontú Intézmény” elismerő oklevelét.

2003-2006. között a Heves megyei Pedagógiai Intézet felkérésére az iskola részt vett az Oktatási Minisztérium által is támogatott „A régió és kistérség a pedagógiai szakmai szolgáltatásban” elnevezésű kísérleti programban. A „Zagyva-menti Iskolaszövetség” bázisiskolájaként több éven át térségi szakmai napok, továbbképzések, rendezvények helyszíne volt a lőrinci iskola. E szervezet 10 település oktatási munkájának összehangolását, az általános iskolák igazgatóinak összefogását jelentette.

2009-2014. A TÁMOP3.1.4. „Kompetencia alapú oktatás bevezetése innovatív intézményekben” pályázati projekt keretében számos új módszer, témahét és egy három héten át tartó projekt került bevezetésre.

A 2011-2012. tanévben pedig a TIOP 1.1.1 Informatikai infrastruktúrát fejlesztő pályázati projekt keretében a szaktantermek eszközei gyarapodtak.

2013. január 1-jétől – tanév közben – az iskola átkerült állami fenntartásba.

 

Királyné Zólyomi Erzsébet


 

A lőrinci zeneoktatás története

Lőrinciben a szervezett zeneoktatás 1973 szeptemberétől kezdődött, mint a Hatvani Állami Zeneiskola Fiókiskolája. A tanítás zongora és hegedű tanszakon indult 49 növendékkel a helyi általános iskolákban. Amikor a tanulói létszám elérte a 90 főt, megnyílt a Lőrinci Fiók Zeneiskola 1975. szeptember elejével. Az oktatás céljára a Lőrinci Tanács megvásárolta az Árpád út 40. szám alatti volt orvosi lakást, amely kisebb átalakítással alkalmassá vált a zenetanításra, ahol a kezdeti két tanszak kibővült fafúvós hangszerekkel.

Az 1977/78-as tanévben már 149 tanuló vette igénybe a hangszeres tanulás lehetőségét, a lőrinci gyermekek a zeneiskola épületében, a petőfibányaiak és a zagyvaszántóiak pedig az ottani általános iskolákban.

Mint önálló Állami Zeneiskola, a Hatvani Zeneiskolától leszakadva, 1981. január 1-től működik a Lőrinci Zeneiskola.

A kezdeti időszakban az oktatást a hatvani zeneiskola tanárai végezték, majd az 1980/81-es tanévtől ismét bővült a tanszakok száma és immár kialakult az intézmény saját tantestülete 8 „főhivatású” zenetanárral.

A Lőrinci Zeneiskola igazgatói / 1981-ig fiókiskola igazgatók/

·         1973-tól Világi István

·         1976-tól Fekete Sándor

·         1986-tól Hajabács Ernő

·         1988-tól Bakki Magdolna

·         1993-tól Kelemen Attila

·         2009-től Bereczné Deme Judit

Az 1990-es évek végén Kelemen Attila igazgatósága alatt zajlott az iskolaépület nagy felújítása több tanterem kialakításával, a nyílászárók jelentős részének kicserélésével, korszerű taneszközök beszerzésével. A tanszakok, melyeken tanulhattak a lőrinci gyerekek: zongora, gitár, hegedű, cselló, furulya, fuvola, klarinét, szaxofon, trombita, harsona, ütő, ének, szintetizátor, szolfézs, zeneovi, néptánc, formációs tánc. Ekkor a Lőrinci Zeneiskola létszáma az 500 főt is meghaladta. Kihelyezett tagozatot működött Petőfibányán, Zagyvaszántón, Apcon, Rózsaszentmártonban, melyet sajnos 2003-ban megszüntettek.

Az első saját szervezésű zenei tábor 2004-ben volt Hatvanban, mely olyan sikeresnek bizonyult, hogy az elkövetkező évek júniusában más-más helyszínen kapott helyet.

A táborok mellett koncertlátogatásokat, kirándulásokat, színházlátogatásokat szerveztek a zeneiskola tanárai, melyek immár hagyománnyá váltak és a mai napig fontos részét képezik a tanévenkénti zeneiskolai programoknak.

1995-től hét évig működött a zeneiskolában a Strauss Szalonzenekar, melynek tagjai az intézmény akkori tanárai voltak. A saját és városi rendezvények mellett országhatáron túl is, számos szerepléssel öregbítették az iskola és a település hírnevét.

2009-ben alakult a Napraforgó fuvolazenekar Gáspár Éva tanárnő vezetésével a fuvola tanszak növendékeiből, akik nagy lelkesedéssel és sikerrel vettek részt Lőrinci és környéke kulturális életében, különböző rendezvényeken és versenyeken.

A Lőrinci Zeneiskola 2007-ben kiváló minősítést kapott.

2011-ben ünnepelte a zeneiskola fennállásának 30. évfordulóját, melyre egy jubileumi kiadványt készített Bereczné Deme Judit az iskola akkori vezetője, jelenlegi zongora tanára. Ez a kiadvány szolgált forrásanyagként a zeneiskola történetének megírásához.

A következő években nagy változások történtek a zeneiskola életében. 2011 szeptemberétől elvesztette önálló működését, majd a következőkben önálló épületét is. A képviselő testület döntése alapján összevonták az általános iskolával, így a zeneoktatás mindmáig két épületben folyik, a lőrinci székhelyintézményben és a selypi tagintézményben.

Művészetoktatási intézményegység vezetők:

·         2011-től Bereczné Deme Judit

·         2016-tól Gáspár Éva

·         2017-től Somogyváry László

A változások ellenére sok tanszak megmaradt a korábbiak közül: furulya, fuvola, klarinét, szaxofon, gitár, zongora, hegedű, cselló szintetizátor, képzőművészet. Növendékeink rendszeresen részt vesznek az aktuálisan meghirdetett megyei, kistérségi és országos hangszeres találkozókon, fesztiválokon, versenyeken és kiállításokon, az általános iskola rendezvényein való szereplésekkel gazdagítjuk és színesítjük programjait.

Művészeti iskolánk évtizedek óta aktív résztvevője városunk kulturális életének, jó kapcsolatot ápol a környező zeneiskolákkal, általános iskolákkal és középiskolákkal, számos településről kapunk felkéréseket koncerteken való szereplésre.

Tantestületünk egy dinamikus, együttműködő, egymást segítő csapat, mely szakmai tudásával, fiatalos lendületével és lelkesedésével elődeink példáját követve igyekszik közelebb vinni és képviselni a zenét településünk és annak környékének gyermekeihez, lakóihoz.

Az évtizedek folyamán számos növendékünk ment zenei pályára, akik különböző területeteken hasznosítják, fejlesztik és adják tovább az itt megalapozott tudást.

Tari Aranka

zongora szakon

Szabad Attila

zongora szakon

Kelemen Attila

hegedű szakon

Kerekes Tímea

hegedű szakon

Szabó Gábor

kürt szakon

Deák Tímea

fuvola szakon

Hegedűs Csilla

oboa szakon

Elek Péter

orgona szakon

Kovács Erika

oboa szakon

Balassa Levente

ének szakon

Dudás Enikő

ütő szakon

Orosházi Dávid

hegedű szakon

Martinkovics Róbert

klarinét szakon

Dénes Mirjam

ének szakon

Csáki Eszter

hegedű szakon

Pénzes Balázs

gitár szakon

Berecz Luca

fuvola szakon

 

 

Volt diákjaink közül sokan élnek a zene vonzásában a mai napig szólistaként, zenekari tagként, karvezetőként, kántorként, kórus tagként, pedagógusként, középiskolai és egyetemi hallgatóként, felnőttként, édesanyaként, édesapaként, nagyszülőként, akik szívesen emlékeznek a zeneiskolában eltöltött évekre.

A zenei nevelés fontossága és hatékonysága mára már szerencsére nem vitatható. Őszintén reméljük, hogy a lőrinci zeneoktatás eddigi 45 évét még nagyon sok évtized követi majd.

Munkánk során a legfőbb célunk az, hogy a gyerekek megszeressék a zenét hangszerük által, szívesen hallgassák otthon és a koncert termekben egyaránt. Hiszünk a zene személyiség formáló erejében és szeretnénk, ha növendékeink felnőtt korukra kiegyensúlyozott és boldogulni tudó emberekké válnának, akik felismerik az élet igazi értékeit és természetes lesz számukra az elfogadás és a tolerancia.

„Aki zenével indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon. A zene tápláló, vigasztaló elixír, és az élet szépségét, s ami benne érték, azt mind meghatványozza.”

/Kodály Zoltán/

Pénzes Józsefné Kati néni

 


Képző- és iparművészeti ág az iskola művészeti képzésében

Az alapfokú művészeti képzés intézményünkben a zeneiskola integrálását követően, a 2011-2012-es tanévben indult. Ekkor került sor a képző- és iparművészeti ág – népszerű nevén: grafika tanszak – megszervezésére is.

Az első csoport számára a heti 4 órás foglalkozásokat szakos óraadó pedagógus tartotta két éven keresztül.

2013 őszétől az iskolának lehetősége nyílt, hogy teljes állásban kinevezett rajztanár vegye át a grafika tanszak szakmai irányítását.

A következő tanévben a képzésre jelentkező 28 tanulóból már két csoport kialakítására volt lehetőség. Az elmúlt években az érdeklődés a képző- és iparművészeti képzés iránt egyre inkább nőtt, ma már hetente 37 tanuló hódol a tárgyalkotó művészet szenvedélyének.

Az alkotómunka az önkifejezés kiváló formája. Az alapfokú művészetoktatásnak fontos célkitűzése annak elősegítése, hogy a tanulók értő figyelemmel forduljanak a külvilág felé, megtanulják értelmezni a tapasztalt jelenségeket, vizuális információkat, és ennek alapján alkalmazzák az önkifejezés egyre differenciáltabb módjait.

Nem célunk a minden áron való művészképzés. Azt szeretnénk, ha az alkotó munka során szerzett élmények hozzájárulnának, hogy a tanulóból a jövőben, egy önmaga és környezete iránt igényes felnőtt válna.

Természetesen a művészi életpálya iránt érdeklődő diákok is megfelelő szakmai segítséget kapnak céljuk sikeres megvalósításához, hiszen ez a tanszak a tehetséggondozás fontos terepe.

Lényeges rajzpedagógiai szempont, hogy a tanulók az évek során felismerjék képességeik határát, és kellő önismeret birtokában minél reálisabban dönthessenek arról, hogy a szép, de küzdelmes művészi életpályát választják-e. Aki kitartó, és megfelelően felkészül a választott művészeti középiskola követelményeiből, az megtapasztalhatja a siker nyújtotta örömet.

Az idén két grafikásunk is bejutott az egri Eventus Üzleti és Művészeti Középiskolába. Havellant Lili 8. a osztályos tanulónk eredményesen teljesített a felvételi vizsgán, Szakács Róbert 8. c-ben tanuló diákunk pedig egy országos versenyeredményének köszönheti, hogy gyakorlati felvételi vizsga nélkül bekerült a középiskolába. Az utóbbi ifjú tehetség az elmúlt években több alkotói pályázaton is kiváló eredményt ért el. Legutóbb a Mátyás-napi rajzversenyre készült grafikáját - amelyet illusztrációként itt láthatunk - a bírálóbizottság 1. helyezésre tartotta érdemesnek.

A grafika tanszakon létezésének 6 éve alatt jó néhány érdekes egyéniség és figyelemre méltó tehetség fordult meg, akik több sikeres kiállításnak is a részesei voltak.

2017 nyarán a poroszlói Tisza-tavi Ökocentrum adott helyet a művészeti képzésben résztvevő diákjaink munkáiból válogatott tárlatnak. Gál Virág gimnazista grafikásunk egy rendhagyó tárlatvezetéssel lepte meg az érdeklődő közönséget. Sejtelmes hangulatú, absztrakt képeinek egy érdekes darabját láthatjuk az itt mellékelt fotón.

Nagy sikert arattak Bődi Viktória 8. c osztályos tanulónk vidám hangulatú rajzai is, melyek közül a Télapónak öltözött lány című képét mutatjuk most be.

Garcia-Jakab Noémi 7. a osztályos diák szintén sikerrel szerepelt a poroszlói kiállításon, melyet közel kétezren láttak. Noémi a Mátyás-napi rajzversenyen különdíjat kapott a visegrádi Herkules kút című képéért.

A grafikai képzésben évek óta résztvevő tehetségek közül impresszionista hangulatú festményeivel kiemelkedik Samu Laura 7. a osztályos tanuló. A folyamatos fejlődést mutató, nagy kitartással és munkabírással rendelkező diáknak egy jellemző alkotását, vízparti városképét mutatjuk itt be.

A kiváló tehetségek sorát gyarapítják évek óta szebbnél szebb munkáikkal Tarján Vivien 8.c osztályos és Gyuráki Ninetta 5.c osztályos tanulók.

Az ismertetőnk korlátozott terjedelme miatt nincs lehetőség rá, hogy minden egyes grafikás diákot név szerint itt megemlítsünk, hogy az alkotásaikat egyénenként méltassuk. Bízunk benne, hogy a mai kezdők a holnap sikeres alkotói lesznek, akiknek a produktív életviteléhez fontos terepet nyújt a képző- és iparművészeti tanszak.

Kinek való a grafikai képzés? Mindazoknak a gyerekeknek, akiknek tartós személyiségjegye az értelmes cselekvésre való igény, akik vidáman és értelmesen szeretik tölteni azt az időt, ami fölött ők rendelkeznek.

Várjuk azokat, akik szeretnek álmodozni, és a legérdekesebbnek tűnő gondolataikat képi formában is igyekeznek megjeleníteni. Örülünk azoknak, akik képesek tenni a sikerért, és örülnek mások eredményeinek is. Jó, ha a grafikára jelentkező gyermek életkorának megfelelő készséggel használja a rajzeszközöket, jellemző rá a kitartáson alapuló megfigyelés és a kísérletező kedv.

Iskolánk nemcsak képileg, de szellemiségében is színesebb és gazdagabb lesz, ha munkájukkal minél többen hozzájárulnak a következő ötven évben születő alkotásokhoz.

Tóth Attila

rajztanár