Köszöntő

Kedves Olvasó!

A 2017-18-as tanév különleges a számunkra, mivel iskolánk 50. alkalommal nyitotta meg kapuit szeptemberben a gyermekek előtt, 20 éve vette fel iskolánk a Hunyadi Mátyás nevet, ebben az évben van névadónk születésének 575. és magyar királlyá koronázásának 560. évfordulója. Ez az évforduló lehetőséget ad a visszatekintésre, az emlékezésre. Ritkán fordul elő egy intézmény életében, hogy megálljunk egy kicsit és összegezzük a mögöttünk álló évek eseményeit. Erre a feladatra vállalkoztak iskolánk pedagógusai, amikor összegyűjtötték jelenlegi és már végzett tanulóink, jelenlegi és nyugdíjba vonult tanáraink, munkatársaik emlékeit, cikkeit, fotóit.

Ezen fél évszázad alatt közel 2500 tanuló végezte tanulmányait intézményünk falai között. Iskolánk több pedagógusa is azok között a gyermekek között volt, akik elsőként ülhettek az új padokban, első osztályosként itt tanultak meg írni, olvasni, számolni. Remélem, hogy a most itt tanuló diákoknak legalább annyi örömben, sikerben van részük az itt eltöltött évek során, mint az előttük járóknak volt. Sok pedagógus, orvos, ügyvéd, sportoló, jó szakember tanult ezek között a falak között, akiknek életútja példa lehet minden hírnévre vágyó kisdiák számára. Többük visszaemlékezései színesítik ünnepi kiadványunkat.

Végigvonul előttünk, hogy mennyi kisdiákot tanítottak meg lelkiismeretes tanítóink írni, olvasni, számolni, mennyi tehetséges nebulót készítettek fel lelkes tanáraink, a további tanulmányokra, milyen sok szép eredményt értünk el országos, területi, megyei versenyeken közösen, a támogató szülőkkel. Örömmel emlékszünk vissza a kirándulásokon, táborokban, a farsangokon, a témahetek eseményein, a zeneiskolás rendezvényeken, színházi előadásokon, a fordított napon, a sportrendezvényeken, a Hunyadi diáknapon, a Hunyadi gálán, a Mátyás napi területi szavaló és rajzversenyen átélt élményekre. Jogos büszkeséggel tölt el bennünket, hogy tanulóink megállták helyüket a középiskolákban, sokan már alkotó tevékenységet folytatnak, hasznos tagjai a felnőttek világának hazánkban és külföldön egyaránt.

Minden iskola számára külön öröm, amikor volt diákjai saját csemetéjüket ugyanabba az iskolába íratják, ahol ők is megtanulták a betűvetést. A lőrinci iskolában már olyan gyermek is van, akinek a nagyszülei, és a szülei is itt tanultak.

Minél távolabb kerülünk az általános iskolában töltött évektől, annál szívesebben gondolunk vissza a diákéveinkre. Ezen évkönyv célja elsősorban az, hogy segítsen minden érintettnek a legszebb emlékek felidézésében, ugyanakkor nyújtson minél részletesebb képet a kívülállók számára is iskolánk félévszázados múltjáról. Abban a reményben írom ezen előszó gondolatait, hogy az iskolánkba járt, itt végzett diákok sorsának alakításában meghatározó szerepet játszottak az itt eltöltött esztendők, közös céljaink, nevelésünk, oktatásunk.

Szeretettel és megbecsüléssel gondolok iskolánk jelenlegi és volt pedagógusaira, gazdasági dolgozóira.

Rajtuk kívül is megköszönöm mindenkinek, aki az elmúlt 50 évben fenntartója, működtetője, igazgatója volt intézményünknek, ezzel segített tanítványainknak és nekünk abban, hogy méltó környezetben, megfelelő feltételek között végzett munkánk minél hatékonyabb és sikeresebb legyen. Megkülönböztetett módon és tisztelettel gondolunk azon dolgozóinkra és tanítványainkra, akik már nem lehetnek közöttünk.

Ez alatt az ötven év alatt sok minden történt társadalmunkban, Lőrinciben és iskolánkban egyaránt. Lőrinci város lett 26 évvel ezelőtt. Sokan voltunk úttörők és kisdobosok, majd megszűnésekor néhányan cserkészek lettek. Fenntartók és működtetők váltották egymást az évek alatt. A lőrinci és a selypi iskola összevonásra került 1995-ben, majd 2011/2012. tanévtől az addig önállóan működő Városi Zeneiskolát beintegrálták az általános iskolába, így alakult ki 6 évvel ezelőtt a mai többcélú intézmény két iskolaépülettel. Folyamatos változásokat értünk meg, melyekhez hatékonyan kellett alkalmazkodni. Iskolánk pedagógusai mindig készen álltak a szakmai megújulásra, amire az elkövetkező években is szükség lesz.

Az oktatás ismét országos megújulás előtt áll, mivel az új kor gyermekeinek nevelése, oktatása újabb módszereket igényel. A következő években olyan változások lesznek, amik pozitívan befolyásolják a Lőrinci iskola jövőjét is.

Az Élménysuli program egy új, átfogó pedagógiai, és oktatási projekt, amihez iskolánk az elsők között csatlakozik a 2019/2020‑as tanévben, remélve, hogy ezáltal minden diák számára korszerű, XXI. századi nevelést, oktatást biztosíthatunk, és megvalósulhat Szent-Györgyi Albert gondolata, melyet iskolánk pedagógusai is magukénak vallanak.

Célunk, hogy a középiskolákban, és az életben egyaránt hasznosítható, versenyképes tudással rendelkezzenek az iskolánkat elhagyó tanulóink, és ezt a tudást élményszerű tanulással sajátíthassák el.

Az iskola épülete is megújul. Bár az évek során iskolánk több kisebb-nagyobb felújításon is átesett, vannak nagyobb összegeket igénylő feladatok, mint a nyílászárók cseréje, fűtés, elektronikushálózat, informatikaihálózat korszerűsítése, a tantermek és az udvar felújítása. Ebben a tanévben lehetőség nyílik nagyobb átalakításra, így mindenki örömére az 50. tanév végén megkezdődhetnek a felújítások, hogy a következő tanévben szebb, biztonságosabb környezetben tanulhassanak gyermekeik.

Hosszú távú célom, hogy intézményünk egy sikeresen működő, jól felszerelt, korszerű tudást biztosító XXI. századi iskola legyen, ahová a gyerekek és a pedagógusok egyaránt örömmel járnak, és 50 év múlva büszkén mondhatják majd:
„Én is Hunyadis voltam!”.

Gondolataimat Kiss Jenő szavait idézve zárom.

„Nézz vissza most egy percre, nézz vissza az útra,
Nézd meg, mit tett, mit alkotott a munka,
Nézz vissza, aztán ismét csak előre,
S indulj tovább az alkotó jövőbe.”

Végezetül jó szívvel ajánlom Önöknek e könyv forgatását, feltárul belőle eddigi történelmünk, örömeink, eredményeink.

Bakosné Vörös Andrea

intézményvezető